A Szobainas (részlet)

Ingrid Sjöstrand: A hajam a derekamig ér

A hajam a derekamig ér,
ha nyújtom egy kicsit.

Anya haja olyan, mint egy fiúé
- mint a fiúké volt régen.

A bátyám haja olyan, mint egy lányé
- mint a lányoké volt régen.

A nővéremnek parókája van
- ez egy másvalakinek a haja.

Apának nincs haja.

"Mikor sötétedni kezd"

Ingrid Sjöstrand: Mikor Sötétedni kezd




Mikor sötétedni kezd,
akkor jó sétálni.
Járom az utcát,
belesek az ablakokon.
Az emberek odabenn
úgy mozognak az ablak mögött,
mint halak az akváriumban,
ha felgyújtjuk benne a lámpát.

Mikor egész sötét lesz,
jó beúszni
a saját akváriumomba.
Valaki mondja: Szervusz.
Hol jártál?
És felelek: Csak úgy sétáltam.

És arra gondolok, hogy most én is
hal vagyok a kivilágított tartályban,
és azokra gondolok, akik belesnek,
akiknek nincs fénytartályuk,
ahol melegedjenek.
Mind a rókákra és a nyulakra,
az otthontalan macskákra
és emberekre.

Nagyon boldog vagyok. Ezt a képemet az Együtt lenni jó címmel meghirdetett illusztrációs pályázatra adtam be. A pályaművekből a kiállítást a Művészetek Palotájában rendezték meg. Az ünnepélyes megnyitót április 30-án tartották meg a VI. Gyermekirodalmi fesztivál és vásár keretein belül. A zsűri az illusztrációmat elismerő oklevéllel jutalmazta, aminek nagyon örülök, és köszönöm szépen. A kiállításról bővebben ITT.
A kiállítás május 13-ig megtekinthető a Művészetek Palotája Zászlótermében.